Csj4
Igen igen. Mint mondtam mar,lehet kicsit hosszura sikeredtek.

Nem tudom mennyi ido telt el,de a kovetkezo pillanatban ijedten kaptam fel a fejem telefonom ebresztojere. Pislogtam parat. Felultem az agyon,majd kimentem a konyhaba.
-De gyorsan elkeszultel-koszontott Milan.
-'Reggelt.
-Latom jol aludtal-meregetett.
-Na en elindulok. Szia. Legyen szep napod-adtam neki egy puszit a homlokara.
-De meg van felorad!
-Nem baj-vontam vallat-majd setalok egyet vagy ilyesmi. Felkaptam lila conversemet,es szurke kotott sapimat,majd kileptem a szabadba.
-He. Ki van itt?-ismeros hang. Nemar. Semmi kedvem most nekem ehez. Kinyitottam az ajtot es inkabb vissza leptem a hazba . Remelem nem vett eszre. Castiel kovetett,es benyitott hozzank.
-He szoszi. Te tenyleg ilyen hulyenek nezel?-nezett le ram,majd vegigmerte az arcom-mond jol vagy? Ugynezel ki mint egy zombi-mondta mire en faradtan elnevettem magam.
-Te aztan tudod,hogyan kell bokolni.
-Ki mondta,hogy azt akarok?-vigyorgott.
-Khmm-Milan keresztbe font kezzel allt elottunk.
-Jaj. Igen neharagudj. Milan o itt Castiel,Castiel o itt Milan a battyam.
-Aha. De azt mond meg nekem miert mondtad,hogy elmesz ha kozben itt vagy...varjunk azt mondtad Castiel?
-Ohmm.igen hello-koszont zavartan az emlitett fiu.
-Varjunk nem hozza beszeltel almodban?-nezett ram,bennem pedig megallt az uto.
-Hogy,miii?-kerdeztuk szinte egyszerre Cast-tal,bar ameg en aggodoan,hogy meg is mi a fraszt mondhattam almomban addig o azzal az elkepzelhetetlenul jokepunek hitt kanos mosolyaval. Csak szerinte all neki jol. Igen,teljes mertekben. Nem,nincs orrverzes.
-Igen..igen. Azt mondtad,hogy *hulye kocsog,szakadj szet* Szemem sarkabol lattam,hogy valtozik voroske arckifejezese. Magabiztos taplobol,hirtelen egy ertetlen kisfiu lett,de csak par pillanatig karorvendhezhettem mert elrohogte magat.
-Szakadj szet?-vigyorgott ram.
-Ja-gondolkodtam el-ugy tunik meg almomban sem szeretek karomkodni. Na de mostmar en tenyleg indulok.
-En pedig megyek veled-jott utanam Castiel.
-Nemhinnem-tette ele a kezet a batyam-elbeszelgetunk kicsit. Mint ferfi a ferfival.
Milan nemar. Gondoltam magamban,ennek sehogy sem lesz jo vege. Castiel viszont lazan vette a lapot. -Oke. Meg varsz kint Szoszi?
-Inkabb menj.
Ohm....akkor en most kimegyek. Kiloktem az ajtot,de eszem agaban sem volt elindulni. Megakartam varni piroskat,hogy mit mondott neki a tesom. Mar kb 10 perce allhattam ott egyhelyben,mikor vegre kilokte az ajtot.
-Na meg is megvartal Cica?-vigyorgott ram.
-Meg. De ne hidd,hogy a felemelo tarsasagod miatt-forgattam a szemem-csak erdekel mit mondott neked a bátyám.
-Azt nem tudod meg egy hamar.
-Castiel. Ne idegesits fol!
-Hee. Nyugi szoszke. Ne pattogj itt nekem-lepett kozelebb mire en meghatraltam. Egyre kozelebb jott en pedig egyre jobban terveztem tavolodni tole.
-Cast...Castiel-mondtam mikor mar majdnem hozzamsimult.
-Tss. Nyugi.
Az "idilli" pillanatot egy mogem sunyin berepulo bokor zavarta meg,kibe Piroskatol hatralva felbuktam.
-He jol vagy?-kerdezte valaki akinek a karjaiban landoltam, mely de megnyugtato hangon. Lysander. Megmentom
-Mitcsinalsz Castiel?-nezett haverjara.
-En csak szorakozom kicsit-vigyorgott-mar azt sem szabad?
-Egy holgyel nem.
Whoah. Tagra nyitottam szemeim,nem hallottam meg ilyet egy korombeli tarsamtol. Castiel csak idegesen mormogott valamit,majd kezet csipore rakva megszolalt:
-Ideje lenne indulni. A vegen meg elkesunk. Es neked is ideje lenne kiszalni Lysander karjaibol.
Zavartan korbeneztem es igen meg mindig feher haju baratom tartott.
-Ne..neharagudj-jottem zavarba,mire segitett felalni.
-Ugyan. Nincsmit. Vigyaznod kene.
-Vigyaznek. Ha ez az idiota taplo nem akart volna megcsokolni.
-Igen,Castiel? Tényleg?-kerdezte Lys szamonkero hangon Cast-tot mire Voroske csak par lenezo pillantast vetett fele. Ezt a "beszelgetest" nem igazan tudtam mire velni.
-Bocs sracok-alltam fel-de en akkor megyek is. Megegyszer koszonom Lysander-mosolyogtam ra.
-Varj Hinaru-tapaszkodott fel a fiu-veled megyek.
-En is szoszi-kovetett minket Castiel mint valami kiskutya.
-Ohm...bocsi. Tudom nem lakom messze meg is egyedul setalnek egy picit. -Megertem-bolintott Lysander,Castiel viszont megvilantotta jol ismert feloldalas mosolyat. Elindultam. Mi utott ezekbe? Folyamatosan az elhangzottakat izlelgettem. Be erve a suliba,Rosa fogadott egy szivszorongato olelessel. Szo szerint.
-Azta Hina. Semmit sem valtoztal-mondta valaki mogottem,mire szivbajt kaptam. Ez a hang. Ez a megszolitas.
-Kentin!-fordultam meg es azzal a lendulettem a nyakaba ugortam. Ebben a pillanatban leptek be Castielek kik kerdon neztek rank. Figyelmen kivul hagyva a tobbiek kerdo tekintetet,tovabb szorongattam a fiu nyakat-jaj ugy hianyoztal! -Te is nekem!-olelt vissza. Kentin a regi sulimbol  a legjobb baratom. Imadom ot,szinte mindent eggyutt csinaltunk.
-De mit keresel itt?
-Csak lyukasoram volt,gondoltam benezek-vont vallat.
-Nem birtad ki nelkulem igaz?-nevettem fel,majd megegyszer megoleltem.
-Hogy birtam volna?-szoritott vissza .
-Bocs,hogy meg zavarom ezt a nagyszeru pillanatot, de kiarakvagy?-szogezte Castiel kerdeset Kentinnek.
-A baratja-olelte at a derekamat.
-De nem ugy barat baratja. Hanem barat. Haver-tisztaztam a lapot mert Kentin kijelentese eleg ketertelmu volt.
-Aha-meregette rosszaloan.
-Akkor mi most megyunk is-ragadtam meg Ken csuklojat,magam utan rancigalva.
Ameddig csak tudtam kielveztem tarsasagat,de mivel neki is suli van,hamar veget ert rovid talalkank. Maga a nap iszonyu gyorsan elment. Mostmar rendes tanitasi orak vannak,nincs lazsalas,rogton a lenyegre ternek.  Megismerkedtem meg par osztalytarsammal es volt "szerencsem" a "harom gracia"-nak becezett 10/a sokkal talalkozni.
Igen felemelo elmeny volt.
Utolso ora elotti szunetbe bejott Msr. Freizer.
-Na gyerekek. Remelem nem felejtetetek el,hogy ha szeretnetek jonni a harom napos taborba holnap kell hozzni a penzt. Jovo het Csutortok-Pentek-Szombat.
-Akkor megyunk Hina?-nezett ram Rosa.
-Nanáhogy.
-Lys-Draga? Cas-baba?-kerdezte Rosa en pedig nehezen alltam meg hogyne rohogjem el magam.
-A feneket-mondta Cas.
-Hallod gyere mar-kerte Rosa
-Nelkuled nem lenne ugyanolyan-bigyesztettem le en is a szamat, mire Rosaval mint ketten kiskutya szemekkel bamultunk ra.
-Jo legyen. De csak mert ennyire szeretnetek. Es mert igy ket napot loghatok.
-Szupi! Lys?-kerdeztem.
-Ha a barataim ott lesznek nekem is ott a helyem.
-Nagyszeru-vigyorogtam rajuk.
Szerencsere Rosa megkert,hogy maradjak vele egy picit a suliban,igy nem kellett megint a testverparral hazasetalnom. Amugy feherhaju baratnom teljes mertekben e miatt tartott ott,mert napkozben volt alkalmam elmeselni neki a tortenteket. Amint kinezett az ajton,biztositva a terepet utamra engedett.